„És jársz valamilyen közösségbe? – kérdezgetik id?nként az ismer?seim – Hova? Melyikbe? Nemrég még bajban voltam ilyenkor: mit is mondhatnék? Hittan ez? Gyermekkorom hittanórái jutottak eszembe… nem, ez nem olyan. Feln?tt hittan – igyekeztem pontosítani a meghatározást, de még így sem találtam megfelel?nek. Biblia-kör? Igen, ez már jóval közelebb áll a valósághoz, de még mindig maradt valami hiányérzet bennem.
Mint a kamasz, aki küzdelmesen keresi önazonosságát, kínlódtam a válasszal. Miként határozhatnám meg magunkat? Jó sok id?be telt, míg – nem is olyan régen – bekövetkezett a fontos lélektani fordulat: lett nevünk. S most már, bárki kérdezi, tudom: mi vagyunk a „Nikodémusok Biblia Köre”. Nikodémusoké, akik kérdeznek. Akik csodálkoznak. Akik sokszor nem értik („hogy születhet valaki, aki már öreg?”) de nyitott és ?szinte szívvel keresik az igazságot.
A ”Rólunk” rovat talán megkívánná, hogy szóljak arról: mikor, miként alakultunk? S miközben már írnám is, azon töprengek, hogy mond-e ez bármi lényegeset rólunk? Van-e csak egy hajszálnyival is több jelent?sége annak, hogy mikor alakult a csoport, mint akár annak, hogy jobbra vagy balra nyílik a terem ajtaja, amiben lenni szoktunk? Ámbár legyen. A tényszer?ség s a krónikások kedvéért álljon itt: az Úr 1997-ik esztendejének Szent Mihály havában tartotta az els? ilyen alkalmat Kiss Ulrich jezsuita atya Budapesten, a Mária utcai Jézus Szíve Templom alagsorában. Ami viszont az alakulást illeti: azóta is, hétr?l hétre, folyamatosan alakul a csoport – meg- és át-. Alakulunk és alakítjuk egymást, s formál bennünket, reményeink szerint egyre inkább a saját képmására, az Úr. Ez pedig egy véget nem ér?, izgalmas kaland.
És hogy milyenek az alkalmaink? Hasonlatosak egy-egy piknikhez, ahol, miután megérkezünk, letelepedvén – felolvasván a vasárnapi evangéliumot – ki-ki beadja a közösbe amije és amennyi éppen van: hitét, sokat vagy keveset, lelkesedését vagy „késedelmes szívét”, kérdéseit, kételyeit vagy akár egy-egy laza asszociációját – desszertnek. S mint ahogy több mint ötezer ember jóllakott egyik?jük öt kenyeréb?l, nemsokára egy dúsan terített asztal körül találjuk magunkat, s ámulva látjuk: mennyi kincs, gazdagság lapult eddig a batyukban, s most, hogy el?kerültek, mindnyájan táplálkozhatunk bel?lük.
De mert nem csak piknikkel él az ember, van, hogy filmet nézünk meg, könyvet olvasunk el, s az ezek nyomán támadt gondolatokat osztjuk meg – Krisztus fényében – egymással. Szívesen játszunk is, kirándulunk, s minthogy számunkra az egész teremtett világ Istenr?l tanúskodik, elmegyünk akár az Állatkertbe is.
Nikodémusok és Nikodémák, hétr?l hétre, ha nem is éjszaka, de szerda esténként felkeressük Jézust, mert tudjuk róla, hogy Istent?l jött tanító, és szeretnénk tanulni t?le.
A „képzés” tandíjmentes, felvételi vizsga nincs, a felvehet? létszám pedig…mit is mondott? – „Atyám házában sok hely van…” (Jn.14,2)
M.J.
Hozzászólások