Ülök a magam gondolataiba merülten, és gondolkodom, Uram. Rólad, és a kett?nk dolgáról.
Karácsony fényében, lehet?ségeiben és fájdalmában egyaránt megmerítkeztem nemrég. Ilyen mélységekben eddig még nem jártam, ideje volt szemlél?déseimben megérkeznem Hozzád.
Voltam Mária angyalként üdvözölve, voltam József a csendes, háttérben húzódó és álmaiban irányított, voltam szállásadó Betlehemben, voltam pásztor és egy a három király közül, voltam csendben követ?, halk árnyék a nyomodban, és játszótárs, hogy ne légy egyedül. Beszélgettünk, máskor pedig futó tekintetváltással, mosollyal, a szavakon túli világba érkezve éreztem meg a közelségedet.
Az élmény, amiben részesítettél, azóta sem múlik. Éhségem, szomjam egyre több, azóta is Fel?led töprengek, tudásom egyre kevesebb, vágyam Hozzád egyre n?…
Kegyelmeddel újra és újra, karácsonyról karácsonyra közénk jössz, érzem minden gyermeki kiszolgáltatottságba bújt vágyadat, itt tartalak a karjaimban… Remegsz és sírsz, fázol, miként mi, emberek, éhes vagy… Körülötted s?r? sötét honol, lassan, békés csendben elalszol. Semmi ellen nem tiltakozol, semmit nem követelsz magadénak a világ javaiból, els? földi éjszakádat megosztod mindazokkal, akik fölkeresnek Téged, máris uralod azok szívét, akik hallgatnak az angyali szóra …
Érzékeimmel imádkozom hozzád, szememmel látlak, ölelésemben érzem parányi tested, a leveg?ben újszülött babaillat, egy térben vagyok Veled, aki a jöv?t hozod, aki a Megváltóm vagy…
Ha becsukom szemem, érzem, ahogy gondolataim közt kavarogsz. Engedem, hogy rendet rakj köztük. Nem értelek, mégis így tapasztalom meg, az ellenállás mélységeit járva, hogy jó az, amit véghezviszel bennem … Megkövesedett, élettelen valómba életre kelted tanításodat, hogy ne csak értelemmel próbáljam befogadni, hanem teljességgel élni azt. Fert?zöl engem, Uram.
Nem a magam esend?ségével kellene foglalkoznom, hanem a Te jóságoddal, hogy rajtam keresztül szereted enyéimet, és családom, szeretteim, barátaim által törsz utat hozzám.
Égetsz, lüktetsz és marsz …
Még nem adtad fel velem kapcsolatos terveidet. Szánalmas alapanyagként ?rl?döm markodban, beavatkozásaidhoz nem használsz érzéstelenít?t, így vagy hatékony, most már tudom. Igaz, akkor ordítottam.
Amikor túl sokáig elmaradtam, utánam jöttél. Ha hangos voltam, csitítottál. Ha szerencsétlenségbe keveredtem, halkan szóltál: ne félj, nem hagylak magadra. Ha döntenem kellett, sugalmaztál. Ha hallgattam, bátorítottál, s mikor nem kellettem neked, kihánytál a pusztába, a sakálok közé…
Honnan, mib?l irántam való elszántságod?
„ …alattam k? és üresség felettem. Ó hogy alhatnék! Nálad zörgetek. ( József Attila)”
Most újból gyermek vagy, gyermekké lettél és gyermekké teszel engem is, hogy mindent elengedve és elfelejtve, feléd fordítsam gondolataim, adjam át teljes valómat, keresselek föl az istállóban, fogjam meg kezed és vándoroljak veled együtt Jeruzsálembe, hogy engedjelek leszakadni a tömegb?l és els? tanításodat melletted kuporogva hallgassam…, hogy szép lassan mind a többi esemény részese legyek Karácsonytól Feltámadásig…
Egyszerre csodállak és féltelek, Uram. Ma sem történne veled más, mint egykoron… Téged hangollak magamban, miközben Áprily verssorai kavarognak bennem: „erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus könny szökött?” Hát ennyire kisajátítasz,? Belémköltözöl ?
Már vége a napnak. Nem tettem se többet se mást, mint amit általában feladataim megkívánnak. Csak kicsit melegedtem a közelségedben. Köszönöm, Uram.
Köszönöm a mai napot, a havazást, a szelet, az élénk hideget. Köszönöm a családomat, a gyerekeket, a reggeli készül?dést, hogy T?led indult minden, s rövidesen Hozzád is fog visszatérni.
Köszönöm a munkámat, a feladataimat, hogy jó szándékú emberek közt telt a napom, köszönöm az ételt, ami ma elém került, a csendet, az illatokat, a város nyüzsg? lüktetését, köszönöm a pulóverem melegét, a Duna fölött hömpölyg? ködös - párás fellegeket és azt a kóbor kutyát, amelyik reggel szembejött velem.
Legyen áldott a remegés, a bels? t?z, amikor jelenlétedet éreztem, s legyen áldott az ismeretlen, amivel a jöv?ben fogsz megajándékozni, megpróbálni engem. Segíts, hogy ne béresként, hanem fiadként, méltó szövetségesedként tegyem a dolgom. Hogy ne csak részesülni akarjak mindabban, amivel elhalmozol, hanem önmagadért vágyjalak, keresselek.
Már nem fáj a csended, a hallgatásod. Mostanra megértettem.
Jó volt megpihennem Nálad. Köszönöm.
Hozzászólások